Most nem fordítást hoztam vagy bármifajta hírt, esetleg csapat véleményt. Ma... ebben a posztban az EXO NEXT DOOR-ról szeretnék említést tenni és arról, hogy személyesen belőlem mit váltott ki.
Bocsánat, kicsit izgatott vagyok és síráshoz közeli állapotban azóta is. Valamiért idegesebb vagyok most, hogy megnéztem, mint mielőtt belekezdtem volna. És hogy miért? Erre nagyon egyszerű a válasz. Fáj, de közben boldoggá tesz ez az egész. Ez a történet közel áll hozzám. Nem sok olyan sorozat/dorama stb. létezik amit képes vagyok egyhuzamban végigszenvedni. Nagy kínlódások árán voltam most is erre képes, mivel a Final helyzet mindig idegessé tesz és képtelen vagyok befejezni egy-egy nézett csodát. Most azonban muszálynak éreztem, hogy megtegyem. A fiúkat nem hagyhattam cserben. Nagyon szeretem ChanYeolt és KyungSoot. Természetesen a többi tagot is, de a sztoriban főképp ők voltak a lényeg. Persze mellettük ott volt SeHun és KwangSoo nagy baráti kapcsolata ami tele volt félreértésekkel és humorral. No és BaekHyun közvetítése a szerelmi háromszögről a csapat többi tagjának. Ami pedig az egészet lehetővé tette az SuHo lábának sérülése. Ami ChanYeol balszerencséjének lett tulajdonítva. Legalábbis a kis tűzmágus szemében.
Habár az egész dorama a legjobban vígjátékra hajaz, azt mindenképpen meg kell említeni, hogy emellett igazán érzelem dús és megható volt egészen a végéig. Nekem kifejezetten szimpatikus volt a ChanYeolt gyerekként alakító színész kisfiú, aki mit ne mondjak kimondhatatlanul aranyos volt és nem csak őt kedveltem meg. Moon GaYoung a színésznő aki Ji YeonHee-t alakította a sorozat részei alatt egy a szememben kedvelt emberré vált. A színészi képességei pedig vitathatatlanok. Ahogyan az öccsét alakító Jang YooSang tehetsége sem feledhető. Profin adta a sík hülye, de mégis szerethető öccs és barát szerepét.
Kicsit megnyugodva folytatnám. Örülök, hogy legalább egy hely van ahol ha ott tartózkodom megnyugtat. Még ha csak netes felületen is és szinte sivár a legnagyobb időben, de mégis kellemes. Itt a második otthonom. Bár sajnos ha eltávolodom az idegességem visszatér. Néha ezért írok meglehetősen sokat.
Szóval folytatva a gondolatmenetem, ez a dorama számomra különleges volt. Hisz ismerem a srácokat, ha nem is személyesen és furán érintett, hogy így láthattam őket. Mégis kifejezetten izgalmasnak ígérkezett ez az egész. Egy ideje már nem vagyok a nagy hetero love story-k szerelmese, de ez a történet magába szippantott és újra érzékeltette velem, hogy milyen szép is ez. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam és valahogy még itt is azt érzem köszönetet kéne adnom. Hogy kinek? Magam sem tudom. Egyszerűen csak hálát érzek odabenn. Habár még mindig képtelen vagyok feldolgozni azt, hogy én sohasem élhetek át ilyesfajta dolgokat, de próbálom elfogadni és örülni annak, hogy részben azért megtapasztalhatom. Ha nem is a saját bőrömön, de a szívemmel. (Itt nem arra gondolok, hogy egy Idol lakik a szomszédomban, vagy egy Idol egy régi jó barátom akivel újra találkozom. Csupán maga az a helyzet, hogy ilyen érdekes, kellemes vagy izgalmas, de mégis kedves keretek között szerelembe essem és valaki viszont szeressen. Vagy akár egy gyerekkori barátom visszatérjen és hasonló történjen, mint velük. Úgy érzem, hogy bár ezek reális dolgok tudnának lenni, de velem soha nem történhetnek meg. Ez pedig elszomorít, mivel kiskorom óta vágyom egy édes történetre amire később boldogan és szeretettel emlékezhetek vissza. Nem egy netes kapcsolatra, nem egy ... 21. századi swag élményre... Én csak egy igazi érzésekkel teli kedves történetet akartam és reménykedem is benne életem végéig. Talán maradi vagyok, de az én lelkem erre vágyik. Egy igazi doramába való szerelmi történetre. Nem kell feltétlen drámákkal telinek lennie, vagy bármi extrának, csak... igazinak és boldognak. Ilyenkor mindig ChanYeol örömteli tekintete jut eszembe és rám tör a sírás. Ciki.) Na de hagyjuk ezt most... Kicsit elkalandoztam. Bár a továbbiak is elkalandozással lesznek teliek, így ez talán nem is gond.
Hol is hagytam abba? Hmm...
Mindenesetre a lényeg az, hogy nem csak azért fontos ez nekem, mert ők voltak benne, azért, mert a szívem és lelkem újra tapasztalhatott valami csodálatosat amitől összeszorul a gyomor, az emberre rájön a rókázhatnék, elmegy az étvágya, minden megszűnik körülötte és érezheti azt az érzést ami az életben a legszebb, miközben végig izgul több részt sikítozva, belül őrjöngve és szurkolva, hogy jó legyen a vége. Ez is egy ok, de a másik az az amit most érzek. Talán megbolondultam, de rám tör a sírhatnék, ha csak arra a vízes palackra gondolok amiből ittak. Olyan csodálatos. Tudatában vagyok, hogy Korea egyáltalán nem olyan tökéletes ahogy azt mi képzelnénk. Ugyan úgy rengeteg probléma van ott is akár a földön bármelyik országban. Én mégis szívem mélyén érzem, hogy ezt akarom. Akarom, hogy ott lehessek. Tapasztalhassam a helyet, a szokásokat, az ételeket, még akkor is, ha egyes dolgoktól rosszul vagyok. Hogy végig járhassam az egészet, tanulhassak, minden nap ezt a nyelvet hallgassam és, hogy egy külvárosi házban élhessek ott. Ez minden vágyam. Vannak dolgok amikben nem vagyok képes teljes erőmmel bízni, de ez.. az, hogy ott lehessek és ezt megtehessem rajtam áll. Azt érzem, hogyha nehezebb is lenne az életem még akkor is megérné, hogy ott legyek. Sok koreai hiheti, hogy ha K-Pop 'Fan' vagy akkor csak azért szeretnél az országba menni, hogy közelebb lehess az Idolokhoz. Azt, hogy minden ilyen ember vágya, hogy egy Idol szerelme lehessen. Hiszik, hogy mindent csak azért teszel, mert ott vannak azok a híres emberek és nekik szeretnél megfelelni, elnyerni a tetszésüket vagy hasonlók. Na és persze, hogy egy ilyesfajta ember, csakis azért akarhat egy ottanival kommunikálni, hogy azokról a bizonyosokról informálódjon. Őszinte leszek. Utálom ezt. Sok ilyen ember létezik. De én soha életemben nem gondolkodtam így erről.
Amiért én oda szeretnék menni, annak csak nagyon csekély köze van az Idolokhoz.
Szeretem őket és igaz, csodálatos lenne találkozni velük, vagy közel kerülni hozzájuk. Esetleg többet megtudni egyesekről. De akkor, csak, hogy az én indokaim érthetővé váljanak és végre egyszer életemben tényleg kimondjam mi az okom mindarra amit akarok térjünk vissza egészen 2013 július vége-augusztusra...
Akkoriban ismerkedtem meg az egész K-Poppal. Az évek során rengeteg dolgot tanultam az Idoloktól is és Koreáról is innen-onnan. Anno még az Interpals-ra is regisztráltam, miután elolvastam egy cikket, amit egy fogalmazásilag egészen szimpatikus lány írt. Mi volt benne? Minden. Ideál, szokások... a koreai fiúkról.
Én tisztában vagyok a ténnyel, hogy nem mindenki ugyan olyan a világon ezért nem lehetünk előítéletesek. Találkoztam is már olyan sráccal aki egy perverz volt, vagy akit csak a külső érdekelt. Igen. Megtörtént. De amiért én megszerettem Ázsiát az mind fiú ügyileg, mind népileg hasonló.
Ők mások. Én utálom Nyugatot. Kimondtam. Fáj, nagyon fáj az egész. Az amit nap, mint nap érzek amikor körülnézek. A távol kelet egy másik világ. Otthon érzem magam és megszerettem. Akár mondhatnám, hogy ott tartózkodás nélkül is az otthonommá vált. Tudom, hogy minden országban vannak kevésbé kellemes dolgok ott is. Itt már nem a háborúkra, harcra, pénzbeli ügyekre és egyebekre gondolok. Ettől függetlenül az én lelkem mégis közelebb érzi magát a távol-keleti népekhez és kultúrákhoz. Én ezt szeretném. Akkor döntöttem el és elkezdtem ábrándozni. Ez az ábrándozás pedig azóta jócskán túlnőtt rajtam.
Néha félek, hogy mi lesz, hogyha egyszer oda jutok és csalódni fogok. Az ember folyton-folyvást csalódik. Rengeteg ügyet tapasztaltam ebben a 3 évben és bőven volt rá lehetőségem, hogy csalódjak. Megtettem, de .. ez nem tántorít el. Elfogadtam, hogy semmi sem lehet tökéletes és én így is képes lennék vállalni a kockázatot annak érdekében, hogy kiköltözzek. Lehet nem lennének ismerőseim, barátaim, párom, családom, sőt a munka lehetőség is kérdéses, de ... hülye vagyok, hogy mégis azt érzem így is megérné? Én egy lélek vagyok a földön és szeretném élvezni az életem, tapasztalni dolgokat, csalódni, boldog lenni, elfogadni, bízni, mindent amire csak egy ember képes lehet és még többet. Akkor miért ne? Nehéz, ha valami visszahúz. Ezzel tisztában vagyok, de talán pár év múlva, ha képes leszek összeszedni a bátorságom akkor véghez vihetem terveim. Még 2 év és meglátjuk mi lesz. Keményen fogok küzdeni. Kérlek szurkoljatok nekem.
Köszönöm, hogy meghallgattatok és aki még nem látta az EXO NEXT DOOR-t annak én tiszta szívből ajánlom, mert nagyon jó kis dorama, akár ismered a csapatot, akár nem. Sőt, ha nem akkor meg is ismerkedhetsz a fiúkkal. Ha pedig nem szereted őket... nézd meg akkor is. Az, hogy valakit nem szeretsz, nem egyezik azzal, hogy azt sem szeretheted amit csinál vagy ha csak zeneileg nem kedveled, attól még mint színész okozhat meglepetéseket.. ^-^ Mindig csak realistán. Nézz előre, jó szórakozást, kitartást, örömet és boldogságot. Fighting.
Szintén köszönöm, hogy végig olvastad ezt a posztot is bár itt inkább ömlengtem én mintsem beszéltem az említett sorozatról.
Sziasztok. Daniel.. el. (DP)
U.I. :Bocsánat, hogy ez ennyire hosszúra sikerült.
