Omission And Butterfly - Happy Reunion

Sziasztok skacok.
Igazán sajnálom, hogy már lassan 2 hónapja semmit sem írtam ide, de elég sok dolgom volt az elmúlt időben vagyis még hétvégén se volt időm vagy energiám, hogy valamicskét bejegyezzek. Szmbatonként suliprogramok, Koreai Fesztivál, MondoCon. Vasárnaponként pedig a tanulás és leckeírás foglalta le minden időmet. Bár ficit sikerült írnom eközben nem webes formátumban, amit majd amit leírtam elektronikusan is felteszem. Vagy nem. Ez még kérdéses a jósága miatt. De készülök még ezzel azzal és sok ötletem van, csak győzzek megvalósítani őket, ráadásul úgy ahogy elképzeltem.
Ma végre askon is megválaszolhattam az elmaradt főképp K-Pop-al kapcsolatos kérdéseimet és végül ide is eljutottam.
Az írás amit mostanában a tanóráim igazán felizgattak bennem, mellett a versírásra is rávettem magam. Ugyebár eddig is írtam rövidebb-hosszabb monológokat kicsit átvitt módon, elpalástolva a valódi problémám, szép szavakkal és képekkel, vagy éppen borzalmasakkal, kinek mi. Most viszont komolyan szeretnék a versírással is foglalkozni. Elhatároztam már egy célt, de valószínűleg még rengeteg fog társulni mellé. Petőfi - Felhők műve alapján elhatároztam én is szeretnék sorozatot kezdeni. Bár ez kicsit más, mint az övé, de ez így oké. Igaz eredetileg, csak egy verset terveztem. Egyetlen személyhez/ről. Ez megvalósult valamilyen szinten, de még újra fogok próbálkozni. Addig is itt a teljes verzió.

Butterfly - Menthetetlen lepkék(pillangók)

"Surranó szél repít feléd, míg magányos alakod kirajzolódik a távolban.
Az eget kémleled. Majd bús szót szólsz.
Mozdulataid könnyedek, de tested nehéz, földhöz köt. Rab lennél?
Szárnyalnod kell, könnyed lépéseid gyönyöre sírásra késztet, szállnod kell.
De bensőd égő fájdalmát nincs mi csillapítsa. Neved, mi?

Álmok, szárnyak, rettegés
Álmos keserv, mulasztás
Zárad le nem veheted, kulcsod el nem veheted
Szenvedsz, s segély szó hallik.
Halálod csendben lezajlik.
Fáradt arcod kezedbe hajtod, siralmad sírod, megmentőd várod. Ki én nem lehetek?

Sötétből egy kéz kiránthat,
érezhetsz megint oly szellőt,
álmodhatsz sokkal szebb álmot.
Törött szíved összeragad,
szárnyad csak úgy visszatapad.
A szellő fúj, s te ott állsz,
a pillanat a tiéd. Mire vársz?
Csodás látvány, szemem issza,
könnyem hull a föld szívja.
Erős szívdobbanása a termő földnek,
együtt veled így örülhet.
Felszabadulás, Szabadságérzet
Megvilágosodás a sötétből és szárnyalás az égen.

Kérlek, ments meg.

Dinamikus dübörgés, repkedő taktusok
Intenzív érzés, de mindjárt szétszakadok/darabokra hullok
Az ég felé mutatsz, hív
Közben viharként sodrasz, tornádóként.
Veled mozog a lég, imbolyog a talaj
Szólítasz, s ez felkavar.

A ritmus pattog, a zene kínoz
Táncod szorít, így lelkem ordít
Érzem lépted, fájom szíved,
Látom képed hogy élvezed
Lényed mégis célra vezet, mi kecsegtetőbb, mint várnánk.

Akár egy magabiztos személy, jössz és közlöd indokod
Megérint az őszinteséged ahogy a fellegek felé mutatsz és azt mondod, hold kór. Érdekel ez téged?
Legbelül tudod a választ, mi kecsegtetőbb, mint várnánk.

Majd jössz, s feje tetejére áll minden,
A föld az ég az ég a minden.
Élvezed az utad, hallgatod a szeled
Érzed hová mutat, tudod hová vezet.
Biztos szíved erődítmény,
Mosolyod hozzá a kulcs.
A legjobb formádnál is szebb amikor eggyéválsz tehetséged gyümölcsével
És gyarapítod szem látomását mindazzal mi áldást az ég és föld csak adhatott személyednek bőkezűen.
Te mégis nagylelkűen közlöd csak egy van mi fontos
Biztonságod rajta áll. Szinted nő, erőd csökken.

Visszatér a kép mi akár szembe a kés hasít beléd.
Mi kínoz és miért bánt így?
Húz lelked, kezed felém. Mit vársz tőlem?
Mit adhatok elég csekély.
Lényed döbben, szíved rezdül,
föld omlik, mégsem mozdul.
Sötéted beteríti elméd,
ellenállásod hiába való.
Újra itt a taszító érzés
egyre lejjebb és lejjebb váj.
Segítségem kéred, mit tegyek?
Lelked repül, szíved marad
Ütemes lüktetéssel ver tovább.
Forog a világ, a lét zavara.
Öröm és fájdalom egyben ölt testet.

A zűrzavart fokozva jelensz meg ismét, felforgatva mindent
köszönetet suttogva, de miért is?
Hevességed letaglózó, jelenléted káprázat
Szenvedésed értékelendő, hálád vad.
Elsodorva rántasz magaddal.
Tudatod irányít. Befolyásol. Elnyel.

Szenvedélyed visszahat, párolgásod megnyugtat
Érzéketlen lét helyen, lényeget adsz.

Közelséged, lelkületed, minden félelmed és reményed, távolságod, történeted, létezésed halálba kergetve nyugtat meg.

Megmentésed életcélom, életed megment.
Érző lélek száll feléd, egyszer elér..."

-Saját.

A helyesírási hiba ami benne van, nem véletlen. Szándékosan van benne, mielőtt valaki fennakadna rajta, hogy nem tudok helyesen írni. Bár valóban vannak vele problémáim, de ilyenkor figyelni szoktam. A költészet viszont szabad pálya. Ezt mind tudjuk.

Köszönöm a figyelmetek. Remélem annyira nem volt vészes a versem. Nem tudom még mivel fog folytatódni a Butterfly, de ötletek mindig akadnak. Hamarosan jövök. Remélhetőleg szünet alatt, lesz idő erről-arról írni pár sort, vagy éppen sokat ahogy tőlem megszokható. Addig is vigyázzatok magatokra. Köszönöm a figyelmet.

Sziasztok. Daniel... el. (DP)